Skip to main content

Böngésző

| " | ' | ( | + | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | Ú
Címsort icon Szerző
A politika alvilágiasodása Mink András
A politika halála, avagy a diadal veresége Kovács Gábor
A politika HÉT-országa Révész Sándor
A politika mint erkölcsi probléma
A politika primátusa Neményi László
A politika rendőrsége ’45–56 Gyarmati György
A politikai kalandorság természete Dénes Iván Zoltán
A politikai katolicizmus Lengyelországban Tálas Péter
A politikai manipuláció és a mögöttes normák Meszerics Tamás
A politikai megosztottság Kazimierz Wóycicki
A politikai perverzió kísértése –lt [Solt Ottilia]
A politikai test anatómiája Ivan Krasztev
A politikátlanított kormányzás kudarca Szerető Szabolcs
A politikus mint fotómodell [Kisbali László]
A politikus, akinek véleménye volt Mink András
A pont és a nagybetű Vajna János
A Popieluszko-gyilkosság Domány András
A populisták győzelme a liberális értelmiségiek fölött Szilágyi Imre
A portugál katonapolitika új útjai José Medeiros Ferreira
A postás és a kutya esete… avagy mitől hír a hír Rózsa Edit
A poszt-demokrácia nyomorúsága
A poszt-demokrácia nyomorúsága
A posztmodern konzervatív Mink András
A potyautasok és a kalauz Kende Tamás
A pozíciómegmaradás elve Eörsi János
A PR TV és testvérei Révész Sándor
A preambulum Istene Szentpéteri Nagy Richard
A privatizáció hangos élesztése –eö– [Eörsi János]
A privatizáció rációja Magyar Elemér
A probléma Borbély Szilárd
A próféta legeslegigazibb utódai Gábor György
A profik költségvetése Eörsi János
A programozás kiterjesztése Francsik László
A protestáns etika és a KGB szelleme Molnár Gusztáv
A publicisztika éjjeli menedékhelye Harmat Pál
A puccs hétköznapjai [Kiss Ilona]

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon