Skip to main content

Böngésző

| " | ' | ( | + | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | Ú
Címsort icon Szerző
A regionalizmus és Budapest Demszky Gábor
A rejtett tartalék (eö) [Eörsi János]
A remény és a félelem horizontja Bronislaw Geremek
A remény udvariatlansága Kisbali László
A reményről Martin M. Simecka
A Reménység gyermekei Vári György
A Reménység tava Lipták Béla
A reménység tava Lipták Béla
A rendőr is lakik –g [Kőszeg Ferenc]
A rendőri jelenlét és a testbeszakadtak Blaha Márta, Zádori Zsolt
A rendőrökről vagy jót, vagy semmit Magyar Elemér
A rendőrséget „választási kampányként” irányították… Domány Judit
A rendszer ellenzékéből a kormány ellenzéke Kis János
A rendszerfolytatás programja? Bossányi Katalin
A rendszerváltás hét buktatója Tardos Márton
A rendszerváltás holtterében Ungváry Rudolf
A rendszerváltás iskolája Fenyő D. György
A rendszerváltás kis pillanata Solt Ottilia
A rendszerváltás útvesztőiben Miklósi Zoltán
A rendszerváltó gazdaságpolitika egy évtizede Csaba László
A rendszerváltozás vége – új bizonytalanságok kezdete Csaba László
A republikánus szabadelvűség felívelése és lehanyatlása Kende Péter
A respublika a magyar történeti tudatban Kende Péter
A restrikciós spirál Szalai Erzsébet
A részleg megálló Galambos K. Attila
A rettegett rettegő Pál Attila
A rettenthetetlen katona Pál Attila
A ribilliótól a beépülésig Voszka Éva
A rinocérosz éve Ara-Kovács Attila
A ROAD a maga útján Andrzej Goszczynski
A roma (nem)foglalkoztatási program Szőke Zsuzsa
A Roma Parlament levele révész
A romák ábrázolása kortárs magyar filmekben Pócsik Andrea
A romák és az iskola Kemény István
A romák választási tényezővé válásáról Ladányi János
A romák „művészi reprezentációjának” képtelensége

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon