Skip to main content

Böngésző

| " | ' | ( | + | 0 | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | Ú
Címsort icon Szerző
A szocialista rendőr(-ség) Újvárosi Viktor [Somogyi János]
A szocialisták fájdalmas nagyhete Mink András
A szocialisták hallgatása Tamás Gáspár Miklós
A szocialisták kiseprűzése Irina Krivova
A Szociálliberális Demokraták (SZDSZ Szociális Szárnya) Elvi Nyilatkozata
A Szociálliberális Fórum nyilatkozata
A szociálliberális idea Révész Sándor
A szocsa Vitalij Moszkalenko
A szócső tiszta vizet önt a pohárba Laki Mihály
A szokásos magyar kulturális arcok Gács Anna
A szolgálat nem vész el, csak átalakul? Fényi Tibor
A Szolgálati Pragmatika Szabó Miklós
A Szolidaritás és mi Demszky Gábor
A Szolidaritás hosszú menetelése K. J. [Kis János]
A Szolidaritás hosszú menetelése K. J. [Kis János]
A szolidaritás jellege –eö– [Eörsi János]
A szomszéd kertje Sz. Nagy Richard
A szomszéd kinyírásának legjobb módszere Vitalij Moszkalenko
A szórakozott gombnyomogató és ötvenhat Sz. M. [Szabó Miklós]
A szorongás iskolája és a szabadság iskolája Spira Veronika
A szorongás összetartó ereje Szőcs Géza
A SZOT-automatizmus
A szövedék mindig fölfeslik valahol Vargha Márton
A szöveg, ha álom Kalmár István
A szövetség a kiút Győri Péter
A szövetség vége –k
A szövetségi rendszerről [Kisbali László]
A szovjet demokrácia lakatlan szigetén Szili Sándor János
A Szovjet Emberről Eörsi István
A szovjet gyarmatbirodalom végnapjai –km– [Kovács Miklós]
A szovjet megszállás éjszakája Edmundas Ganusauskas
A Szovjetunió színeváltozása Kiss Ilona
A szükségszerűség felismerése Kende Tamás
A születés napja Szabó T. Anna
A szülőföld muzsikája Vajna János
A szürkék hegedőse [Kisbali László]

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon